K

Kér Szabadka déli városrésze, magasabb földhát, amelyet északról a hajdani Gát-tó és a Gátnak nevezett völgy, keletről pedig a Mlakának nevezett széles völgy határol. Valószínűleg azzal a Kér településsel azonosítható, melyet a Kér törzsbeliek foglaltak el a honfoglalás idején, és amelyet 1113-ban III. Béla király, anyja adományát megújítva a székesfehérvári ispotályos kereszteseknek adományozott.

Kiš, Danilo (Kiss Dániel): a vidék egyik legtermékenyebb és legtöbb elismerésben részesült írója 1935. február 22-én született Szabadkán, Kiss Ede magyar zsidó és a montenegrói Milica Dragićević fiaként. 1942-ig szüleivel Újvidéken él, itt végzi el az első osztályt, majd a család Magyarországra költözik, s itt fejezi be az általános iskolát és a gimnázium első két évét. Apját 1944-ben Auschwitzba hurcolták, a család megmaradt része pedig, a Vöröskereszt közvetítésével a montenegrói Cetinjébe költözik, ahol Kiš elvégzi iskoláit. 1954-ben beiratkozik a Belgrádi Bölcsészettudományi Karra, ahol 1958. szeptemberében diplomázik, mint az első diák, aki összehasonlító irodalomtudományt végez.
Ebben az időben már több műve megjelent.
Első munkáit 18 évesen publikálta, még 1953-ban, később megjelent jelentősebb művei: a Bašta, pepeo (Kert, hamu) és a Peščanik (Fövenyóra) regényei, novelláskötetei, a Rani jadi (Korai bánat), a Grobnica za Borisa Davidoviča (Borisz Davidovics síremléke), az Enciklopedija mrtvih (Holtak enciklopédiája), a Lauta i ožiljci (Lant és sebhelyek), valamint esszékötetei: a Po-etika, a Život i literatura, stb.
Kiš egyike a legtöbbet fordított íróinknak, számos rangos hazai és külföldi irodalmi díjat kapott, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja volt. 1989-ben hunyt el Párizsban.

Kolevka gyermekotthon – a Jašo Ignjatović utca 6. alatt található. Bár az első önálló árvaházat 1903-ban alapították, Szabadkán már ezt megelőzően is gondoskodtak az árva gyermekekről. 1900-től a budapesti Magyar Állami Árvaház részlegeként működött egy otthon, de a városatyák és a nőegyletek évtizedekkel korábban is igyekeztek megoldani ezt a problémát. Az árvaház életében új fejezet kezdődött a háborút követő években, mikor az árva gyermekek száma hirtelen megnőtt. Az árvaház ekkor vette fel a Kolevka gyermekotthon nevet. Ma a Kolevkában többnyire egészségügyi nővérek dolgoznak. Az intézmény kapui nyitva állnak mindazok előtt, akik látogatni kívánják a gyermekeket, vagy hétvégenként elviszik őket családjukba, ami a személyzet azon törekvéseinek eredménye, hogy minél családiasabb körülményeket teremtsenek az otthonban élő gyermekek számára.

Korzó – a városi sétányt többnyire a magyar szecesszió stílusában épült, gyönyörű homlokzatú épületek övezik, melyek a felújítás után ismét eredeti fényükben pompáznak. A szabadkai korzó a város kereskedelmi és kulturális központja: egyik végén a Népszínház, a másikon, pedig a Gyermekszínház épülete található, közöttük pedig számos bank, üzlet és kávézó működik, a terebélyes hársfák árnyékában.

Közgazdasági Kar – 1960. május 18-án alakult, s fennállásának ötven éve alatt egy korszerű oktatási és tudományos intézménnyé fejlődött, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy mindig nyitott volt az oktatásban és a tudományban jelentkező új irányzatok előtt. A kar fő tevékenysége a gazdasági szakemberek, jövőbeli menedzserek képzése. A tudomány világviszonylatban elért eredményeivel összehangolt tananyag, magasan képzett oktatók, valamint korszerű munkamódszerek és technikai-laboratóriumi felszerelés alkalmazása színvonalas ismereteket szavatolnak az ügyviteli gazdaságtan, a tudományos munkára való felkészültség és a legösszetettebb gazdasági problémák gyakorlati megoldása terén.
Alapításától napjainkig a Szabadkai Közgazdasági Karon több mint 10.000 hallgató szerzett oklevelet, több mint 300 szerzett magiszteri címet és mintegy 120 személy védte meg doktori értekezését.