R

Raichle palota – Szabadka egyik leggazdagabban díszített szecessziós épülete, napjainkban a Képzőművészeti Találkozó és Modern Galéria kapott benne helyet. Tervezőjéről, Raichle Ferencről nevezték el, ki az épületet 1904-ben építtette saját családja részére. Sajnos nem sokáig élvezték e fényűző palotát, ugyanis a csődbe ment építész 1908-ban kénytelen volt azt az összes bútorral és műtárggyal együtt elárverezni.
A Raichle palota a 19. század végi és 20. század eleji építészet valódi remekműve, amely Raichle Ferenc kiváló építészeti tehetségéről és tudásáról tanúskodik. Az épület legszebb díszítőelemei Zsolnay-kerámiából készültek, míg az épület alapja rózsaszín márvány. Az ablakképek velencei üvegből készültek.

Rajić, Blaško (1878-1951.) szabadkai születésű horvát pap, író és politikus. Tanulmányainak befejezése után először a dél-magyarországi horvát faluban, Dusnokon állt papi szolgálatba 1902-ben, majd Hercegszántón 1904-ben. Papi hivatását szülővárosában, Szabadkán folytatta, a Szent Teréz plébánia káplánjaként, egészen 1911-ig, amikor plébánossá nevezik ki a Sz. Rókus plébánián, és ott marad egészen haláláig, 1951-ig.
A Duhovna mana című imakönyv szerzője.
Lelkészi, társadalmi és kulturális területen is jelentős műveket alkotott.
Szívügyének tekintette, hogy Bácska is az egységes délszláv államhoz tartozzon.
Tagja volt 1919-ben annak a bunyevác küldöttségnek, amely elutazott Párizsba a külföldi diplomatákkal való békéltető tanácskozásra.
Vezetője volt a Bunyevác-Sokác Pártnak, majd a Vajdasági Néppártnak, míg azután a Stjepan Radićhoz csatlakozott, erőteljesen támogatva annak HSS Pártját.
A második világháború idején tevékenysége félbeszakadt. 1943-ban visszatért rendes plébánosi teendőihez Szabadkán, és ott marad egészen haláláig, 1951-ig.
Több egyesület alapítója: Katolikus Leányegyesület, Munkás Radničko i učeničko križarsko bratstvo, Katolikus Kör Oktatási Egyesület, Bubyevác Jótékonysági Közösség és Horvát Művelődési Egyesület, Lajčo Budanovićtyal közösen pedig létrehozták a Szabadkai Maticát. Az ő érdeme az is, hogy Dužijanca Aratóünnepséget, ami korábban kizárólag horvát népszokás volt (amely a tanyákon alakult ki), egyházi rendezvénnyé változtatta. Neki köszönhető az is, hogy a "prelo"-t (fonóbeli szórakozás) megünnepelték. 1920-ban elindította a "régi" Subotičke novine című újságot. Emellett verseket, elbeszéléseket és cikkeket is írt. Az ő tiszteletére rendezik meg a Rajić napokat (Rajićevi dani).

Rogina bara - ősi mocsár, amely a középkori Szabadka, a későbbiekben katonai sáncvonal keleti oldalán terült el. Idővel akadályozta a város terjeszkedését, ezért 1764-ben a királyi kamara rendeletére fűzfákkal kezdték beültetni. 1794-ben, egy másik rendelet értelmében lecsapolták és a területet házhelyekre osztották. A víz azonban minden igyekezet ellenére megmaradt. Az 1840-es években még ezen a helyen fürödtek a gyerekek és csónakázni is lehetett. 1888-ban a városi tanács elhatározta, hogy a mocsár megmaradt részét feltölteti, parkosítja, és felépítteti a törvényszék épületét. A mélyedésbe másfél évig hordták a homokot, majd a területet házhelyeknek adták el. Itt létesültek Szabadka legszebb épületei – a mai korzó.