Sz

Szabadegyetem – egyike a vezető (nem)formális oktatási és kulturális intézményeknek Szerbiában. Missziója a polgárok életszínvonalának növelése, az „új írásbeliség” elterjesztése és az innovatív programok megvalósítása révén, a társadalom fejlesztése érdekében. 1953-ban alakult Munkásegyetem néven, és a kezdetektől összegyűjtötte a községben, a régióban és az országban működő valamennyi felnőttoktatási intézményt és programot, és a korszerű oktatási technológiák, oktatási programok és jól képzett szakkáderei révén rövid időn belül figyelemre méltó eredményeket ért el. 1992-ben a polgárok igényeinek és a korszerű felnőttoktatási irányzatoknak megfelelően Szabadegyetemmé alakult át.

Szabadkai filharmónia, 1908-ban alakult meg, számos koncertet tartott világszínvonalú művészek, szólisták együttműködésével. Az utóbbi évtizedekben a neves zenészek elhagyták városunkat, így a Filharmónia kénytelen szerényebb keretek közé szorítani tevékenységét.

Szabadkai Tejüzem – A tejfeldolgozó és tejtermékeket gyártó Szabadkai Tejüzem Rt. 1955-ben alakult. 2003-tól a Bambi, a Knjaz Miloš és az Imlek üzemekkel együtt a Danube Foods Group keretében működött.
A Tejüzem missziója, hogy fogyasztóinak egészségügyileg biztonságos és jó minőségű tejtermékeket nyújtson, jövőképe pedig, hogy Szerbia vezető tejüzemévé váljon.
316 dolgozót foglalkoztat.

Sarić, Ivan (Szárits János) (1876-1966), ismert szabadkai sportoló. Versenyzett kerékpáron, motorkerékpáron és gépkocsin is. Vidékünkön elsőként, 1910-ben saját tervezésű repülőjével a levegőbe emelkedett. A repülő ülését ma is őrzik a surčini Légi múzeumban. Repülőgépet először Párizsban látott 1909-ben, 1917-ben pedig egy helikopter-modellt is készített, amely a próbarepülésen kiváló eredményt ért el.

Szecesszió – Szabadkára jellemző stílusirányzat. Gazdag polgárai, abbéli törekvésükben, hogy szépségben fölülmúlják a kor szokványos akadémizmusát, a 20. század elején szabad utat engedtek az új művészet és a szecessziós építészet beáramlásának. Szabadka új arculatának kialakításában a legjelentősebb szerepet Lechner Ödön, Raichle Ferenc, Komor Marcell és Jakab Dezső építészek játszották, stilizált virágokkal, népi motívumokkal, kovácsoltvassal, színekkel és kerámia elemekkel díszítve a várost. A mai kor építészei a modern építészeti elemeket ötvözik a hagyománnyal, mint például a város központjában 1985-ben Zsolnay kerámiából épült zöld szökőkút esetében, amely formáiban a szecesszióra emlékeztet.

Szent Rókus templom 1896-ban épült Szabadka déli városrészén, neogótikus stílusban.

Szent Rókus kápolna – Szabadka polgárai építették 1738-ban, a kolerajárvány áldozatainak emlékére 1884-ben Macskovics Titusz tervei alapján felújították.

Szenta – Szabadka egyik déli városrésze, a Zentai út és a Radić fivérek utcája között, a Szent György templom környékén. Itt haladt át a régi zentai út a Puskin térről a zentai kapun át. Ezen a földesúton ma is el lehet jutni Zentára.

Spartak – Jovan Mikić (1914-1944.) a szabadkai partizánosztag parancsnoka és egykori jugoszláv válogatott atléta. 1932. és 1939. között a legjobb öttusázó, tíztusázó, ugró, diszkoszvető és gerelyvető volt. 1944. október 10-én, Szabadka felszabadulásának napján a szabadkai vasútállomáson egy magyar katona sebesítette halálra.

Stantić, Đuro (Sztantics György) (1878-1918) az első szabadkai sportoló, világbajnok és olimpiai bajnok.

Szúnyog csárda, a Ludasi-tó partján, csodálatos természeti környezetben várja a vendégeket. A csárdában a halászlé, halpaprikás és más halspecialitások mellett hagyományos ételeket is készítenek.