S

Sándor – Szabadkától délre elterülő terület. A 18. század végén egyike volt Szabadka öt ugarföldjének, amit 1804-ig betelepítettek. Egészen bizonyos, hogy Sándor egy eddig még feltáratlan középkori település helyén fekszik, mivel a közelben egy 11. és 14. század közötti templom és falu maradványait találták meg, s ez a terület már a bronzkorban és a szarmata korban is lakott volt.

Šarčević, Ambrozije (Boza) (1820-1899.) a legaktívabb harcosa volt a 19. század második felében újjáéledő bácskai bunyevácok között. A nemzeti egyenjogúságért harcolt, azért, hogy honfitársai jogosultak legyenek anyanyelvük használatára, elsősorban az iskolai oktatásban. Küzdött élőszóval, társadalmi és közéleti munkásként, valamint tollának segítségével, mint újságíró, fordító, publicista, évkönyvek szerkesztője, és polemikus.

Sárgaház -  az egykori banképület Szabadka egyik jelentős műemléke. Az ismert szabadkai építész, Macskovics Titusz (Titus Mačković) tervei alapján épült 1880. és 1883. között. Ma a magyar nyelvű tanítóképző karnak ad otthont.

Sétaerdő: A mai Sétaerdő helyén a 18. század végén eperfaültetvényt létesítettek a selyemhernyó-tenyésztés fellendítésére. Ez a vállalkozás nem járt sikerrel, de az ültetvény erdővé terebélyesedett. A Sétaerdő, vagy ahogyan a 20. század második felében nevezték: a Városliget a szabadkaiak kedvenc pihenőhelyévé vált, később pedig sportközponttá fejlődött. Itt épült ki, még az első világháború előtt az első labdarúgópálya Szabadkán, később pedig tenisz- és más sportpályák létesültek és felépült a városi sportcsarnok.

Sugárút -  a városközpont és a sportcsarnok közötti lakótelep, melyet középen egy 800 méter hosszú, parkosított sétány szel át. A sétány két oldalát szegélyező út a sportcsarnokig és a sétaerdei szabadidőközpontig vezet.