Általános tudnivalók

Szabadka város a Szerb Köztársaság és Vajdaság Autonóm Tartomány legészakibb részé, a Duna és a Tisza között terül el. Határos a Magyar Köztársasággal. Koordinátái: 46 fok 05 perc 55 másodperc földrajzi hosszúság és 19 fok 39 perc 47 másodperc földrajzi szélesség. Átlagos tengerszint feletti magassága 114 méter, 40 méterrel több, mint a Tisza Kanizsánál és 32 méterrel több, mint a Duna magassága Bajánál. A városon áthalad az E-75-ös nemzetközi út. A kelebiai határátkelőhöz 10, a Horgosi határátkelőhöz 30 kilométerre van Szabadka, melynek északi része homokos – itt jobbára szőlő- és gyümölcsültetvények vannak – déli része pedig szántóföld.

    A városnak a környező településekkel együtt 150.000 lakosa van: magyarok, horvátok, bunyevácok, szerbek és más nemzetiségűek lakják. Tizennyolc nagyobb települése: Bajmok, Királyhalom, Dusanovó, Békova, Vienyevác, Felső Tavankút, Alsó Tavankút, Györgyén, Kelebia, Mérges, Kisbosznia, Mišićevo, Újzsednik, Palics, Nagyfény, Hajdújárás, Csantavér és Ludas. A várostól hét kilométerre délkeletre, a nemzetközi út mellett van a Palicsi-tó és fürdőhely.

    A Városháza – a szecesszió remekműve
    A városháza Szabadka legnagyobb és sok tekintetben legszebb épülete. 1908. és 1910. között épült, majd ezt követően a belső munkálatokon még két évig dolgoztak a legjobb iparosok. Komor Marcell (1868-1944) és Jakab Dezső (1864-1932) budapesti műépítészek közös terve szerint épült, az akkoriban igencsak korszerű stílusban, a szecesszió magyar változatában. Díszítése stilizált tulipán. A városháza a művészet és a kisipar összehangolt egybefonódása. Magassága 76 méter. A kilátó 45,5 méter magasságban van. Az épület 105,08 méter hosszú, 55,56 méter széles, 5838 négyzetméter területet foglal el.

    A szabadkai templomok
    Szabadka építészeti remekművei elsősorban a templomok. A városban élő különféle nemzetek vallásuk gyakorlására templomokat építettek, itt tartották ünnepeiket, azonban nem feledkeztek meg a város középületeinek és a lakóházainak a szépítéséről sem. Már a régmúltban is emeltek templomokat az istentiszteltek tartására. A város környékén sok olyan hely van, ahol egykor templom állt. A legnagyobb templomok, mint a ferenceseké, a pravoszláv templom és a Szent Teréz katedrális a VIII. században épültek. A város polgárai főképpen a múlt század végén és a század elején – amikor az építészet a csúcspontját érte el – nagy figyelmet fordítottak a templomok építésének. Ekkor emelték a Kér városrészben a Szent Rókusról (1896.), a Zentai úton a Szent Györgyről (1897.) elnevezett templomot, továbbá az evangélikus templomot (1901.), a zsinagógát (1902.); a ferencesek templomát rekonstruálták és még egy tornyot építettek hozzá (1908.); a pravoszláv templomot teljesen felújították (1910.). Épültek ugyanakkor más templomok is a városban és a környező településeken.

Megjegyzés:
Krstić, Boško, Subotica, Subotica: Javno preduzeće «Palić-Ludaš», 2.izd, 1996; 5. izd. 2007,
Subotica: pregled, Subotica: Javno preduzeće «Palić-Ludaš», 2006.