Szabadka története

    Szabadka – a 200 nevű város
    Írásos dokumentum Szabadkát – az eddig ismertek szerint – először Zabadka (vagy Zabotka) néven 1391. május 7-én említi. Bizonyos azonban, hogy sokkal korábban is volt település itt. A régészeti leletek igazolják: már 3000 évvel ezelőtt emberek éltek ezen a vidéken. A település fejlődésének egyik legfontosabb meghatározója és mozgatója az volt a múltban földrajzilag, hogy Európa és Ázsia egyik fő út-, történelmileg pedig, hogy két különböző, de szembenálló (magyar és török) nemzet határvonala mentén jött létre. A gyakori és nagy népvándorlások idején a határőrvidékre sokféle nép eljutott és – maradt: szerbek, magyarok, németek, szlovákok, zsidók, bunyevácok, görögök… Változtak az uralkodók, a birtokosok. A város neve szintén. A legismertebb városnév: Szent-Maria, Maria-Theresiopolis, Maria Theresienstadt, Szabadka és Subotica.

    A fontos utak kereszteződésén létrejött település többnyire viharos történelmi események színhelye volt. Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajda – miután 1464-ben Mátyás királytól kapta Szabadkát – 1470-ben várat emeltetett. Ezzel azonban se nem fékezhette, se nem állíthatta meg a népek akkoriban háborúskodással járó vándorlását. A szabadkai vár egykori maradványai a ferencesek temploma jobb oldali tornyának belső falaiban még fellelhetők (itt volt a vár déli bástyája).

    Szabadka önjelölt cárja
    Szabadka történelmi múltjának szereplői közül az egyik Jovan Nenad Crni, akit „fekete cár”-ként, vagy „fekete ember”-ként is emlegetnek. A magyar seregek Mohácsnál a töröktől elszenvedett veresége (1526) után tűnt fel a történelem színpadán. ragadványnevét onnan kapta, hogy szemöldökétől a talpáig ujjnyi szélességű, fekete (vér)vonal. Az egyébként félszemű „cár” csapataival kiszorította a törököt erről a vidékről, önmagát pedig kikiáltotta cárnak. Birodalma rövid életű volt, menekülni kényszerült 1527. nyarán. Négy évszázaddal később, 1927. november 28-án a város főterén szobrot emeltek és lepleztek le neki, ezt 1941-ben a megszállók ledöntötték. A helyrehozott szobrot 1991-ben ismét visszaállították.

    Maria Theresiopolis – a szabad királyi város
    A török 1542-ben foglalta el Szabadkát, mely 1686-ig volt a fennhatósága alatt. Mária Terézia (1717-1780) osztrák császárnő 1743. május 7-én kiváltságlevelével kamarai mezővárossá tette, címerrel ajándékozta meg, s korábbi nevét Szent Mariára változtatta. Ezért a szabadkaiak 150 lovat ajándékoztak neki. Később a város 15 éven át újabb és újabb kérelemmel fordult a császárnőhöz, hogy szabad királyi várossá emelje. Erre 1779. január 22-én került sor s a Szent Maria kamarai mezővárosból Maria Theresiopolis néven szabad királyi város lett. A szabadkaiak a számukra fontos döntést ezúttal 5000 arannyal, valamint 266.666 forinttal „jutalmazták”. Ettől kezdve megindul a város tervszerű és gyorsabb fejlődése.

    Szabadka az első és a második világháború idején
    A Szerb Vajdaság időszakában, 1850. és 1860. között, a szigorúan központosított rendszerben nagy hangsúlyt fektettek a művelődésre. 1853-ban felépült a színház, valamint több iskola a kerületekben.

    Az 1867-es kiegyezéstől 1914-ig meggyorsult a polgáriasodás Szabadkán.

    Az első világháború végén, 1918. november 13-án a szerb és a francia csapatok bevonultak Szabadkára. 1918. november 25-én Újvidéken Bánát, Bácska és Baranya képviselői e területeknek a Szerb Királysághoz való csatlakozásáról döntöttek. Szabadkát azonban csak az 1920. június 4-i trianoni döntés után csatolták az újonnan létrejött délszláv államhoz. Az események egyik központi alakja Blaško Rajić (1878-1951.) szabadkai plébános volt.

    A második világháború elején 1941. április 12-én a várost a magyar fasiszták szállták meg. A szabadkai partizán alakulatok a Vörös Hadsereggel karöltve 1944. október 10-én szabadították fel. A vasútállomáson tűzharcban ekkor esett el a partizánosztag parancsnoka, Jovan Mikić-Spartak (1914-1944.), a korábbról ismert sportoló, aki atletizált, csúcstartó és országos válogatott volt.

    Gazdaság, oktatás, kultúra
    A múlt század végén és e század elején vált közép-európai modern várossá Szabadka. Két évtized alatt – ebből 10 év a múlt, 10 év erre a századra esik – a városiasodás felgyorsult, az ipar, az építészet és a művelődési élet virágzott. Ugyanez mondható a kisiparról és a kereskedelemről, ami már korábban is, de különösen 1869-től, a vasúti közlekedés bevezetésétől, majd 1896-tól, a helyi villanytelep üzembe helyezésétől, nem utolsó sorban 1897-től, a villamosjárat megkezdésétől újabb nagy lendületet vett. A jelenlegi korszerű gyáripart tulajdonképpen akkoriban alapozták meg: köztük a Hartmann és Conen húsfeldolgozó (az egyetlen olyan cég az országban, amely hűtőházzal rendelkezett és külföldre szállított), az 1904-ben alapított Klotild kénsav- és műtrágyagyár, a Ruff testvérek (Adolf és József) akik 1917-ben megkezdték a cukorkagyártást, az 1923-ban létrehozott Sever villanymotorgyár, stb.

    Az első középiskola. a gimnázium 1747. őszén, a zeneiskola 1868-ban, az aggok otthona 1766-ban nyílt meg, Palicsot 1845-ben nyilvánították fürdőhellyé, az első nyomdát 1844-ben (Bittermann Károly, 1805-1869.) alapították, az első újság 1848-ban jelent meg, mozielőadást először a Pécsről érkezett mozitulajdonos, Bianchi Angello tartott a városban, 1899-ben, Lifka Sándor (1880-1952.) 1910. október 13-ánmegnyitotta az első állandó mozgófénykép-színházat, Sztantics György (Đuro Stantić, 1878-1918.) 1906-ban Athénban, az olimpiai játékokon 3000 méteres távgyaloglásban aranyérmet nyert, Szárits János (Ivan Sarić, 1876-1966) pedig levegőbe emelkedett saját tervezésű és készítésű repülőjével 1910. október 16-án.

Megjegyzés:
Krstić, Boško, Subotica, Subotica: Javno preduzeće «Palić-Ludaš», 2.izd, 1996; 5. izd. 2007,
Subotica: pregled, Subotica: Javno preduzeće «Palić-Ludaš», 2006.