Megemlékezést tartottak az 1944/1945-ös áldozatokról

A Zentai úti temetőben a Vergődő madár emlékműnél ma gyászszertartással emlékeztek meg az 1944/1945-ös áldozatokról. A Vergődő madár emlékművön Szabadka Város nevében Bogdan Laban polgármester és Bunford Tivadar, a Városi Képviselő-testület elnöke helyezte el a kegyelet virágait. Vajdaság AT Képviselőháza nevében Pásztor István elnök, Aleksandra Đanković alelnök és Milenko Jovanov képviselő koszorúzott. Koszorút, illetve virágot helyezett el az emlékművön dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete és dr. Babics János, Magyarország szabadkai főkonzulja, Hrvoje Ambreuš, Horvátország szabadkai főkonzulja, továbbá a magyar, a horvát, a német és a bunyevác nemzeti tanács küldöttsége, illetve számos egyesület és párt képviselője.

Bunford Tivadar a római katolikus, az evangelikus és a református egyház, valamint a Zsidó Hitközség képviselőinek ökumenikus liturgiáját követően elmondta, hogy ma sajnos az 1944-es, 1945-ös szörnyű és kegyetlen történésekre emlékezünk, amikor az akkori hatalom vak gyűlölettől és bosszúvágytól vezérelve számos embert végzett ki.

– Ezen a táblán 852 név található. A későbbi kutatások és a Memento 70-hez érkezett két évvel ezelőtti bejelentések alapján az áldozatok száma 978, a Viktimológiai Bizottsághoz pedig az utóbbi években több bejelentés is érkezett eddig nyilvántartásba nem vett áldozatokról. Talán nem ildomos számolni az áldozatokat, és nem méltó róluk számok tükrében beszélni, mert akár egyetlenegy ártatlan áldozat is túl sok. Elegendő megjegyezni, hogy ezen a helyen a jelenlegi ismereteink szerint 57 húsz évesnél fiatalabb áldozat is nyugszik. A táblán szereplő minden egyes név mögött egy családi tragédia húzódik. Mögöttük özvegyek és árvák maradtak – mondta Bunford Tivadar.

Az áldozatok felnőtt családtagjai mellett a gyermekeket is naponta megalázták, megvetették, mondván, hogy apjuk háborús bűnös – mondta Bunford Tivadar, majd hozzátette, hogy mindemellett hallgatniuk és tűrniük kellett, mert megtanulták, hogy bizonyos dolgokról csak otthon szabad beszélniük.

– Az itt nyugvó áldozatok mellett emlékeznünk kell családtagjaikra is, hiszen Szabadka és a környező települések sok lakója sohasem mondhatta ki azt a szót: édesapám. Ez a rendezvény nem tetemre hívás, nem számonkérés az elkövetők vagy azok utódaival szemben. Hanem megbékélés és megemlékezés az ártatlan áldozatokról, s ezért kötelességünk őrizni,és gondozni ezt az emlékhelyet. Ahhoz, hogy a mi Szabadkánk jövőjét fejlesszük és építsük, ismernünk kell a múltat, s meg kell emlékeznünk azokról, akik sokat tehettek volna a magyar közösségért és városunkért is, ha hagyták volna élni őket - emelte ki Bunford Tivadar.

Ma a bajmoki Akácnál található emléktemetőben is megemlékeztek az ártatlan áldozatokról, akiket 1944. november 2-án végeztek ki.

Az 1944-es, 1945-ös ártatlan áldozatok kivégzésének 72. évfordulója alkalmából hétfőn, 2016. október 31-én gyászmisét szolgáltattak a Ferencesek templomában.