Megemlékeztek Szabadka felszabadulásának 98-ik évfordulójáról a Nagy háborúban
1918. november 13-ra, Szabadka felszabadulásának napjára emlékezve az I. Világháború végén ma megkoszorúzták a vasútállomás peronján elhelyezett emléktáblát, majd pedig az egyházi szertartást követően virágokat és koszorúkat helyeztek el a Puskin téren is, az 1912 és 1918 közötti felszabadulási és országegyesítési harcokban elesett hősök emlékművén. Szabadka városa nevében az 1912 és 1918 közötti csatákban elesett hősök emlékművénél Miroslava Babić, a Városi Tanács művelődéssel megbízott tagja koszorúzott. Az Észak-bácskai Közigazgatási Körzet koszorúját Dragi Vučković körzetvezető helyezte el az emlékművön.
A tájainkon is élő délszláv népek hazafias törekvései 1918 őszén kezdtek valóra válni. Szabadkán 1918. november 5-én – a szerb csapatok végső győzelmébe és ezeknek a területeknek a Szerb Királysággal történő egyesítésébe vetett töretlen hittel – Vladislav Manojlović házában sorsdöntő tanácskozást tartottak a szerb és bunyevác vezetők.
Ezen a megbeszélésen határoztak arról, hogy minél előbb meg kell alakítani a Bunyevác-Szerb Népbizottságot, létre kell hozni a katonai-rendőri védelmi Népi Gárdát, a bizottság elnökévé Šime Milodanovićot választják, és hogy az alakuló összejövetelt 1918. november 10-én tartsák a mai Lifka, akkori Hungária Szálló üvegtermében – azzal az ürüggyel, hogy a hatóságok tudomására hozzák, miszerint valójában szeretnének megemlékezni a Népi Kaszinó (Pučka Kasina) megalakításának 40-ik évfordulójáról.
November 10-én, több ezer lelkes polgár jelenlétében alakult meg a Bunyevác-Szerb Népbizottság, és az összejövetelen külön határozatot is elfogadtak. Elnökké Šime Milodanović földbirtokost, a 6-ik honvédő ezred egykori ezredesét választották, alelnökökké pedig Blaško Rajić katolikus papot és dr. Jovan Manojlović ügyvédet, a Szerb Takarékpénztár igazgatóját.
Amikor 1918. november 13-án a felszabadító szerb hadsereg közeledésének híre eljutott Szabadkára, a néhány nappal korábban alakult Bunyevác-Szerb Népbizottság vezetőihez, a vasútállomáson nagy tömeg gyűlt össze.
A Bunyevác-Szerb hazafias Népbizottság nevében a győzedelmes szerb katonaságot, amely Ante Živulović alezredes és Mihajlo Bodi őrnagy vezetésével érkezett a városba, dr. Jovan Manojlović, a testület alelnöke őszinte szavakkal üdvözölte:
„Kedves testvéreink!”… - mondta Manojlović: Váratlanul ért bennünket a hír érkezésetekről… Itt a fehér Szabadkán 70.000 bunyevác és szerb vár benneteket tárt karokkal, hogy meleg testvéri mellére öleljen titeket. Ha nem is lennétek a mi vérünk, a mi csontunk, akkor is büszkén fogadnánk titeket, a világ legdicsőbb hadseregét, hát még így, hogy született testvéreink vagytok!”
A felszabadító szerb katonaság a szabadkai pályaudvarra 1918. november 13-án (szerdai nap volt), 18.35 perckor érkezett meg. Ugyanezen az estén, 23.30 óra tájban Linder Béla tűzérezredes, magyar hadügyminiszter aláírta a Belgrádi Békeszerződést.
Tegnap este a Jadran színpadán ünnepi akadémiát tartottak „A testvérek mindig, örökké együtt” címmel a Szent Száva Szerb Művelődési Központ és a Bunyevác Művelődési Központ szervezésében. Ezt a rendezvény 1991. óta hagyományosan megtartják, ekkor újították meg ugyanis a szerbek és bunyevácok testvériségéről szóló alapokmányt és beszélték meg a további együttműködést, illetve a fontos történelmi dátumokról való közös megemlékezést.
A Szabadka felszabadulása napjáról az Első Világháborúban (amelyet Nagy Háború néven is ismernek) való megemlékezés szervezői a Szent Száva Szerb Művelődési Központ, a Bunyevác Művelődési Központ, az 1912 és 1918 közötti háborúk önkéntesei leszármazottainak, illetve tisztelőinek egyesülete, valamint Szabadka városa.