Díszülés a Nagy Népgyűlés napja alkalmából

A Városháza Dísztermében a Bunyevác Nemzeti Tanács díszülést tartott a négy nemzetiségi ünnep egyike, a szerbek, bunyevácok és más szlávok Újvidéken 1918-ban megtartott Nagy Népgyűlésének napja, valamint a bunyevácoknak a bajai háromszögbe (Baja-Szabadka-Zombor) való bejövetelének 330 évfordulója alkalmából.

Az ünnepség a Szerb Köztársaság Bože pravde himnuszával, valamint a bunyevácok ünnepi dalával, a Podvikuje bunjevačka vila című dallal vette kezdetét. A díszülésen jelen volt Igor Mirović, Vajdaság AT kormányának elnöke, Bogdan Laban, Szabadka polgármestere, Stanislava Pak Stanković, a Szerb Köztársaság kiküldöttje, Gojko Radić, a szerb kormányfő tanácsadója, Nyilas Mihály, tartományi oktatási, közigazgatási, jogalkotási, nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi titkár, Nebojša Kuzmanović és Đorđe Vukmirović, a tartományi művelődési titkár helyettesei, Zdravko Jelušić, Újvidék Város Képviselő-testületének az elnöke, az összes bunyevác intézmény képviselője és számos polgár.

Igor Mirović kormányelnök elmondta, hogy a szerbek és bunyevácok szabadságszeretete az I. világháború utolsó évének viharos novemberi napjaiban egybeolvadt, majd felsorolta, ahogy fogalmazott, a dicső elődöket, grandiózus személyiségeket, a szerbek és a bunyevácok népvezéreit, Jaša Tomićot és Blaško Rajićot.

Más neves történelmi személyiségek jelentőségéről szólva, akiket ritkán emlegetnek, vagy akikről keveset tudnak, emlékeztetett rá, hogy 1918. november 25-én azok között, akik közösen írták meg a szerbek és a bunyevácok közös történetének arany oldalait, hét nő is szerepelt: az újvidéki Milica Tomić, (Jašo Tomić felesége) és a pancsovai Marija Jovanović mellett a szabadkai Anastazija Manojlović, Mara Malagurski, Katica Rajčić, Olga Stanković és Manda Sudarević.

Aláhúzta, hogy a mai Vajdaságban senkinek az identitása, fennmaradása nincs és nem is lesz veszélyeztetve, különösen pedig azoké nem, akik a szerb néppel együtt írták meg a Vajdaság történetét.

– Az, hogy a bunyevácok épp ma, november 25-én ünnepelik egyik nemzeti ünnepüket, Blaško Rajić látnoki képességeiről, az önök rendíthetetlen következetességéről és a nagy elődök fogadalmához való magasztos ragaszkodásukról tanúskodik – mondta Igor Mirović, majd azt kívánta a bunyevácoknak, hogy maradjanak is ilyenek, közösségük, Vajdaság és Szerbia büszkeségére.

Bogdan Laban polgármester 1918 viharos őszére és a Nagy Népgyűlést megelőző novemberi napokra emlékezett, amikor a délszláv népek hazaszerető törekvései kezdtek megvalósulni.

– A Szerb Királysághoz, az egységes államhoz való csatlakozásról szóló határozatot Jaša Tomić olvasta fel, ezen a történelmi jelentőségű nagygyűlésen pedig beszédet mondott Blaško Rajić szabadkai plébános, aki azt mondta: nem fog beszélni arról, mit tett Szerbia, mert arról beszél az egész világ, hanem az eddig leigázott, elnyomott és megsemmisítésre ítélt népe nevében, nyilvánosan, a nagygyűlés előtt mond köszönetet, amiért összehasonlíthatatlan katonaságával felszabadított bennünket a béklyóktól és a haláltól – mondta Laban polgármester.

Hozzátette, hogy a bunyevácok a bajai háromszög (Baja-Szabadka-Zombor) területére 330 évvel ezelőtt érkeztek, akik azt példázzák, hogy egy nép – ha egységes és ápolja létezésének tudatát – akkor nemzeti azonosságtudatát és hagyományait meg tudja őrizni az egyszerűnek nem mondható történelmi és társadalmi körülmények közepette.

– Abban a meggyőződésben, hogy felgyorsul a bunyevác nyelv szabványosítására irányuló tevékenység, valamint annak az 1945-beli parancsnak a formális hatálytalanítása, amellyel a bunyevácoknak és a sokácoknak tilos volt szabadon nyilatkozniuk nemzeti hovatartozásukról, gratulálok a bunyevác nemzeti közösségnek nemzeti ünnepe, a Nagy Népgyűlés napja alkalmából, azzal a kívánsággal, hogy még nagyon sokáig dolgozzon és éljen ebben a térségben – mondta Laban polgármester.

Suzana Kujundžić Ostojić, a Bunyevác Nemzeti Tanács elnöknője köszönetet mondott Mirovićnak, amiért 14 év után a tartományi kormány elnöke válaszolt a meghívásra, hogy vegyen részt a bunyevácok nemzeti ünnepének a megünneplésén, majd emlékeztetett rá, hogy a bunyevácoknak, más népektől eltérően nincs sem képük, sem terük, sem emlékművük, amely őket is, és másokat is azokra a nagy elődökre és a nagy történésekre emlékeztetnek, amelyekről beszélünk.

– A mi emlékművünk a szívünkben van, minden bunyevácul tanuló gyermek ajkán, a Bunyevác Nemzeti Tanács tagjaiban, egyesületeinkben, embereinkben van...  Mindenkiben, akik ma büszkén mondják: „Mi bunyevácok vagyunk.”  – mondta Suzana Kujundžić Ostojić.

Zdravko Jelušić azt mondta, hogy a bunyevácok épp Újvidéken, a Nagy Népgyűlésen bizonyították identitásukat, és szereztek jogot arra, hogy Újvidéket saját városukként éljék meg. Stanislava Pak Stanković, a szerb köztársasági elnök kiküldöttje pedig azt mondta, hogy mindkét nép, a szerbek és a bunyevácok is büszkék elődeik örökségére.