Megemlékezés a szabadkai zsidók deportálásának 74. évfordulójáról

Az egykori gettó helyén, a Papp Pál utcában álló zsidó emlékmű megkoszorúzásával, a Zsinagógában tartott gyászünnepséggel és a holokauszt zsidó áldozatainak a Zsinagóga udvarában álló emlékművének a megkoszorúzásával Szabadkán megemlékeztek az itteni zsidók gyűjtőtáborokba, majd az auschwitzi és más európai haláltáborokba való elhurcolásának 74. évfordulójáról.

Bogdan Laban, Szabadka polgármestere a Zsinagógában mondott beszédében elmondta, hogy 1944. június 16-án mintegy 4.000 szabadkai zsidót deportáltak az európai koncentrációs táborokba, s hogy az államnak a zsidóktól való megtisztítása 1944. április 26-án vette kezdetét.

Elmondta, hogy amikor a szállításról beszélünk, válogatást végeztek, meghatározták a prioritásokat, így először az állam rendjére veszélyesnek tartott zsidókat azonnal a haláltáborokba szállították, a többieket pedig először külön lakótömbökbe, gettókba zárták, ahonnan később kiszolgáltatták őket  a németeknek. 

A háború előtt Szabadkán valamivel több mint 6.000 zsidó élt, közülük a II. világháborút követően mintegy 1.000 túlélő tért haza, de sokan nem maradtak a városban, mondta Bogdan Laban, hozzátéve, hogy épp az itt maradt néhány száznak köszönhetően Szabadkán sikerült megőrizni a zsidó hagyományokat, szokásokat, vallást és kultúrát.

A szerbek és a zsidók kapcsolatáról szólva kiemelte, hogy a szerb-zsidó barátság gyökerei bizonyítottan Miloš Obrenović uralkodásáig és a II: szerb népfelkelésig nyúlnak vissza, , a II. világháború pedig külön oldalakat írt a szerb-zsidó kapcsolatokról.

– A két nép évszázados barátságáról tanúskodik, hogy a szerb királyi kormány elismerte a Balfour-nyilatkozatot, amellyel a brit Kormány 1917. november 2-án támogatta a zsidó állam létrehozását Palesztinában. Ez elsősorban dr. David Albala szefárd zsidónak, a szerb katonaság kapitányának, szerb-zsidó háborús hősnek az érdeme. David Albala kezdeményezésére a Szerb Királyság Kormánya – 1917. december 27-én – elsőként támogatta nyíltan a Balfour-nyilatkozatot, amelyben elismerték a zsidóknak a nemzeti függetlenséghez való jogukat Palesztina földjén, harminc évvel azelőtt, hogy kikiáltották volna Izrael államot – mondta Bogdan Laban.

Emlékeztetett rá, hogy gazdasági erejük növekedésével a szabadkai zsidók a huszadik század elején olyan zsinagógát szerettek volna, amely megfelel közösségük igényeinek és tekintélyének, majd kiemelte, hogy az 1902-ben felépített szabadkai Zsinagóga nem csak a helyi zsidó lakosság fejlődését jelképezi, hanem a városunkban élő összes nép közösségét és szolidaritását is vallási vagy nemzeti hovatartozásuktól függetlenül.

– Ez a sajátos egyházi létesítmény 40 év után újult meg, s örülök annak, hogy a zsidók, de a többi szabadkai életében is - ahogyan a márciusi megnyitóünnepségen hangsúlyozta Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke – az ima, a tanulás és a gyülekezés háza lesz. Hiszem, hogy a holokauszt soha és sehol nem ismétlődhet meg. Rajtunk és a jövő generációin múlik, hogy ne feledjük s hogy emlékezzünk az áldozatokra, hajtsunk fejet azoknak az emléke előtt, akik csak azért vesztek oda, mert más néphez és valláshoz tartoztak, s mert kiálltak nemzeti büszkeségük és a létezéshez való joguk megvédéséért – üzente Bogdan Laban.

Isaac Asiel szerbiai főrabbi többek között elmondta, hogy rossz dolgok minden nap történhetnek, az akkor történtek megismétlődhetnek, ezért ébereknek kell lennünk, mert a gonosz sosem alszik.

Itt van körülöttünk, s mi vagyunk azok, akik megengedhetjük, hogy ismét feléledjen, vagy akik ezt megakadályozhatjuk – hangsúlyozta Isaac Asiel.

A zsidó áldozatoknak a Zsinagóga udvarában állított emlékművét Szabadka Város nevében Bogdan Laban polgármester, valamint Nemanja Simović és Ilija Đukanović, a Városi Tanács tagjai koszorúzták meg. Vajdaság AT Képviselőháza nevében Pásztor István, a Képviselőház elnöke, az Észak-bácskai Közigazgatási Körzet nevében pedig Dragi Vučković körzetvezető koszorúzott.

Ugyancsak koszorút helyezett el Szabados Róbert, a Szerbiai zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, a zsidó hitközségek, a konzuli képviseletek, a nemzeti tanácsok képviselői, valamint számos szervezet és egyesület küldöttsége is.

A szabadkai önkormányzat nevében a zsidó áldozatoknak az egykori gettó helyén, a Papp Pál utcában álló emlékművét Magosi Zsuzsanna, a polgármester tanácsosa és Dorogi Erika tanácsnok koszorúzta meg.