Megünnepelték az I. világháború befejezésének 100. évfordulóját

Ma este a Városháza dísztermében díszülést tartottak az I. világháború befejezésének és Vajdaság Szerb Királysághoz történő csatolásának 100. évfordulója alkalmából. A Szerbia örök, míg a gyermekei hűségesek mottóval megtartott díszülésen, amely a Szerb Köztársaság Bože pravde himnuszával vette kezdetét a Srbski pravoslavni pojci előadásában, tisztelettel adóztak a dicső szerb hadvezéreknek és minden nőnek és férfinak, akik életüket áldozták Szerbiáért.

A zsúfolásig megtelt Díszteremben Bogdan Laban, Szabadka polgármestere mondott beszédet, kiemelve, hogy az I. világháború a szerb történelem egyik legjelentősebb eseménye, amelyben Szerbia a szabadságért közel 1.300.000 áldozattal fizetett, ami a teljes lakosság egy harmadát tette ki.  

-A legkevesebb amit ma tehetünk, hogy nem feledjük ezeket a szörnyű tényeket; hogy az I. világháború hősei és hősnői ne csak az olvasókönyvekben legyenek jelen, hanem a mi és leszármazottaink szívében is.  Mert ha ők nem lettek volna, mi sem lennénk ma. Tettük ereje nem teljes, ha nem jut el a fiatal korosztályok tudatáig; hogy a jövőbe fordulva ne feledjék azt, amit örökül kaptak, s amiért mások az életükkel fizettek. Kötelességünk és feladatunk nem csak megóvni az I. világháborús győzelem emlékét, hanem abból levonni a tanulságokat, milyen drága is az a szabadság, amelyet nekünk adtak, és milyen nagy az ára, ha elveszítjük. Az elődökre büszkék vagyunk, s most mi vagyunk az a generáció, amely utódaink büszkesége kell, hogy legyen, oly módon, hogy a jövőt hagyjuk rájuk – mondta Laban polgármester.

Méltósággal, ahogyan az méltó a szerb történelem egyik legjelentősebb évfordulójához, ma azokra az eseményekre emlékezünk, amelyek a világ számára a katonai ügyesség és a bátorság, de a haza iránti szeretet példájával is szolgáltak, mondta a polgármester, kiemelve, hogy a szaloniki front áttörése és az I. világháború olyan események, amelyek örökre megváltoztatták a világot.

- Az I. világháborút nagy szívű, egyszerű emberek nyerték meg, akiket a megingathatatlan hit és remény vezérelt, valamint nagy hadvezérek vezettek, akik meghajoltak a nép akarata előtt és utolsó leheletükig azt szolgálták – mondta Bogdan Laban.

Hangsúlyozta, hogy akkor, 1918-ban is sok szövetséges állt az oldalunkon, mi pedig kezet nyújtottunk a veszteseknek, s hogy ma is, akárcsak akkor, magunk körül mindenkinek kezet nyújtunk, azért hogy méltányoljanak és tiszteljenek bennünket legalább annyira, amennyire mi méltányolunk és tisztelünk másokat.

- Csak békében folytathatjuk Szerbia építését, de meg tudjuk védeni és becsülni tudjuk a szabadságot, amelyért annyian áldozták életüket. Ha valaki fenyegeti, ma is meg tudjuk őrizni és védeni. A háborús szövetségeseknek hatalmas hálával tartozunk. Nélkülük akkor sem léteztünk volna, mint ahogyan ma sem – mondta Laban.

A polgármester hozzátette: a szerb nép hatalmas áldozata értelmetlen lett volna, ha azt a szellemi erőt és szabadságot tőkeként nem a fejlődésre használnánk fel, azért, hogy küzdjünk gyermekeinkért és Szerbiáért, amelyben béke és szabadság uralkodik, amely barátoktól övezve létezik.

- Épp ez az, amit elődeink szerettek volna, s amiért legnagyobb és legszentebb értéküket, az életüket áldozták. Az I. világháborúra való emlékezés emlékezés azokra is, akik sajátjukat védve valahol idegen földben nyugszanak, szétszóródva az európai katonai temetőkben. Ifjúságukat adták az ifjúságért, s elérték, hogy a dicsőség örök legyen - húzta alá Bogdan Laban.

A program ünnepi részében a belgrádi Srbski pravoslavni pojci mellett az újvidéki Zvuci s kamena együttes lépett fel. Dokumentumfilmeket vetítettek Gavrilo Principről és az I. világháború hőseiről és hősnőiről, Miloš Stanković, a Szabadkai Népszínház színész-igazgatója pedig elmondta Mihail Rašić tábornok beszédét, aki a háború kitörésekor a belgrádi Katonai Akadémia vezetője volt.

A sikeres együttműködésért és az I. Világháború befejezése 100. évfordulójának mai megünnepléséhez nyújtott hozzájárulásukért Bogdan Laban polgármester köszönőlevelet nyújtott át a Srbski pravoslavni pojci és a Zvuci s kamena együtteseknek, Miloš Stanković színésznek, valamint Sava Samardžićnak és Miloš Devićnek, a dokumentumfilmek készítőinek.