Ünnepi megemlékezés a szerb hadsereg bevonulásának évfordulója alkalmából

Ma este a Jadran színpadon ünnepélyes keretek között emlékeztek meg arról, hogy a szerb hadsereg 102 évvel ezelőtt vonult be Szabadkára. A megemlékezést „Braća uvek - uvik zajedno“ címmel a Szent Száva Szerb Művelődési Központ, a Bunyevác Művelődési Központ, a Bunyevác Matica, Szabadka város önkormányzata és Az 1912-1918-as Háborús Önkéntesek, Leszármazottaik és Tisztelőik Egyesülete szervezt. Az eseményen jelen volt Srđan Samardžić, a Szabadkai Városi Tanács tagja is.

Az egybegyűltekhez szólva Srđan Samardžić – Szabadka város és Stevan Bakić polgármester nevében, valamint a saját nevében – elmondta, hogy 1918. november 13-án 18 óra 35 perckor a szabadkai vasútállomásra begördült a szabadságot hozó vonat, amely a felszabadítókat, a Szerb Hadsereg dunai hadosztály nyolcadik gyalogezred második zászlóaljának hőseit szállította városunkba.

„Amikor a szaloniki front hősei megérkeztek Szabadkára, lelkesedő szerbek és bunyevácok várták őket virágokkal, örömujjongással és baráti üdvözletekkel. Kevésbé ismert tény azonban, hogy a fogadó tömeg között ott voltak a magyarok képviselői is, akik szintén a szabad és demokratikus állam követeiként üdvözölték a szerb katonákat. Az este, az ünnepi fogadáson Szabadkán először hangzott fel nyilvánosan a szerb himnusz, a Bože pravde. Büszkén mondhatjuk, hogy a városban egyetlen szerb katonának sem esett bántódása. Szabadka a Szerb Hadsereget baráti öleléssel várta – mondta Samardžić.

Beszélt továbbá arról, hogy a város első parancsnoka, Vladislav Krupežević ezredes azt mondta Josip Šokčić újságírónak, hogy az, amit a szabadkai bunyevácok részéről megéltek, szavakkal le nem írható, és örökre az emlékezetükben marad.

„Szavai szerint a katonái azt beszélték, hogy sok háborút megúsztak ép bőrrel, de attól, ahogy a bunyevácok fogadták őket, elveszítették a fejüket. Ez a testvéri nép ugyanis olyan vendégszeretettel, odaadással és tisztelettel fogadta őket. És hasonlóan vélekedett I. Sándor király is, aki 1919-ben még régensként töltött három napot Szabadkán, és távozásakor azt mondta Matijević polgármesternek, hogy a városunkban töltött időt a legszebb emlékeiben fogja őrizni.

Kiemelte, hogy ezek a legjobb példák a szerb és a bunyevác nép testvéri viszonyára, amit ma és a jövőben is mindig ápolni fogunk.

„A mai rendezvény a legjobb módja annak, hogy megemlékezzünk ezekről a dicső napokról, és nagy örömömre szolgál, hogy a szabadkai önkormányzat támogatásával azt folyamatosan meg is tudjuk rendezni. Ebben a nehéz évben fokozottan ügyelve egészségünk védelmére, betartva az összes óvintézkedést – hangsúlyozta Samardžić.

Emlékeztetett arra, hogy pontosan egy évszázaddal ezelőtt is egy világméretű járvánnyal küzdött az emberiség, amikor a spanyolnátha 1918. és 1920. között 50 millió életet követelt. Akkor a fertőzés terjedésének megfékezésében Szabadkán a szerb és a bunyevác nőegyletek jeleskedtek, melyek tagjai közösen működtettek egy 200 ágyas kórházat a szerb katonák ápolására.

„A frontról hazahurcolt betegségek elleni nyolc hónapos küzdelem alatt a nők ágyneműt, konyhai eszközöket és élelmiszereket biztosítottak a páciensek részére, és még azt is lehetővé tették, hogy megünnepeljék családi szentjük ünnepét, a slavát. Büszkék vagyunk arra, hogy a Szabadkán és Szerbiában vállalt szolidaritás nem marad el nagy elődeink tettei mögött. Úgy, mint egy évszázaddal ezelőtt, ma is közös erővel fogunk győzedelmeskedni” – mondta Srđan Samardžić.

Az egybegyűlteket üdvözölte Veljko Vojnić, a Bunyevác Matica elnöke és Mile Tasić, a Szent Száva SZMK igazgatóbizottságának elnöke is.

A megemlékezésen Predrag Vasić és Aleksandar Lazić előadták a Momčilo S. Trifunović szövege alapján írt Arhangelov Vojnik kétszereplős darabot, Aleksandar Lazić rendezésében.

A darab az I. világháború legbátrabb, és legtöbb kitüntetést szerzett katonájának, a háborúk történetének legfiatalabb őrnagyának, a méltatlanul elfeledett Mihail Madžarevićnek az élettörténetét dolgozza fel, akit pályafutása alatt három Karađorđe kereszttel, a bátorságért járó ezüst és arany érdemjellel, a Haza iránti hűségért emlékéremmel, becsületrenddel és az Egyesült Királyság Hadikeresztjével tüntettek ki.

Az ünnepi megemlékezést a szerb himnusszal és a Podvikuje bunjevačka vila című bunyevác ünnepi dallal nyitották meg.