A palicsi Nyári Színpadon bemutatták Olivera Balašević első könyvét

A palicsi Nyári Színpadon bemutatták Olivera Balašević Planeta dvorište című első könyvét. A szerzőnő első regényének színpadi bemutatója előtt az önkormányzat, Stevan Bakić polgármrster és a saját nevében a vendégeket Srđan Samardžić, a városi tanács tagja üdvözölte.

Nagy öröm számomra – mondta ez alkalomból Samardžić, hogy ma itt állhatok önök előtt, és hogy kedves vendégünk, Olivera Balašević első könyvének bemutatójával hosszabb szünet után végre közösen megnyissuk a Nyári Színpad kulturális eseményeinek sorozatát.

„Sok élményt nehéz szavakkal leírni, de e könyv szerzője regényében hitelesen, eredeti módon, fantáziadúsan és őszintén beszél arról, hogyan nőtt fel, megőrizve magában a kislányt“ – mondta Srđan Samardžić.

„Ha valaki 52 évvel ezelőtt a keskeny nyomtávú vonattal, a népszerű „Ćiróval” érkezett Szabadkára, annak sok mesélnivalója van. A saját gyerekeimet már „halálra untattam”, és a több ezer olvasót is, a világ minden sarkában, ahová ez a könyven eljutott az utóbbi egy évben, amikor önökhöz hasonlóan én sem tudtam utazni. Jó estét Szabadka!“ – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Olivera Balašević a Planeta dvorište című könyvének szabadkai bemutatóját.

Vannak székvárosok – mondta, – amelyekben sok az útkereszteződés, a közlekedési lámpa, a körforgalom, és több tízezer lakost számlálnak, és vannak olyan városok, melyeket románcokban énekeltek meg, vagy ismert írók, sportolók, énekesek életrajzaiban örökítettek meg.

„Önök tudják, hogy miről beszélek, csak úgy gondolják, hogy nem illő, hogy azt önök mondják ki. Ez pedig olyan „bácskaias”. Ezért eljött egy felnőtt kislány Bánátból, hogy mindezt hangosan kimondja. Egy ehhez hasonló méretű, síkvidéki városból, Nagybecskerekből, ami pont annyire különbözik Szabadkától, mint amennyire Bánát Bácskától. Szabadkának is száz utcája van, mint Nagybecskereknek. És ezernyi háza, körülöttük udvarral. „Udvarbolygó” – egy itteni kislány és egy ottani kisfiú egész világa. Erről szeretnék ma önöknek mesélni, de lehet, nem is szükséges. Lehet, okosabb dolog lenne ezt a mesét valaki olyannak megőrizni, aki betonon nevelkedett, egy toronyház negyedik vagy heteik emeletén, és nincs is tudatában annak, hogy az élet megvonta tőle a saját „Udvarbolygóját” – mondta Olivera Balašević.

Becskerek – mint elmondta, - sokkal több volt számára, mint egy szülőhely.

„Későbbi életemben soha nem találkoztam az űrlapokban olyan mezővel, hogy – a nevelkedés helye. Ez a könyvem egy kicsit erről is szól. Egy nagybecskereki kislány felcseperedéséről, egyes szám első személyben elmesélve, azt az időszakot felölelve, amit öt évestől tizenöt éves koráig töltött egy kissé lepusztult házban és hat további lakással közös udvarban. Egy hosszú utcában, amely hűségesen követte a Béga folyását, és amely reggel péksüteményre, napközben orgonára, estefelé pedig frissen pörkölt kávéra illatozott. Ez a könyv egyben a legbiztosabb térkép, amely elvezethet addig a mára már összezsugorodott utcáig, amelyből mára már csak egy darabka maradt, és az is más nevet visel. Mert nincs már meg az a ház, sem az az udvar. Sőt, a Béga is kiszárad azon a részen, maga után hagyva a híres Száraz-hidat, egy tökéletes gyermekkor emlékműveként, egy nem egészen tökéletes csillagállás alatt” – mondta Olivera Balašević.

Olivera Balašević megható emlékezését gyermekkorára és anyjára, aki – elmondása szerint – hőssé vált a szemében, amikor a Bégából kihúzott egy gerendát és azt elcipelte a Boris Kidrič utcai házuk udvarába – a közönség vastapssal üdvözölte.

A Planeta dvorište színpadi könyvbemutatója után Srđan Samardžić és Miloš Nikolić, a Szabadkai Népszínház igazgatója virágcsokrot adott át Olivera Balaševićnek.

Olivere Balašević első könyvének bemutatóját a Palicsi Nyári Színpadion Szabadka Város Önkormányzata és a Szabadkai Népszínház szervezték közösen.