Loading...

+381 13 661-122

Grad Subotica

MZ Šupljak

LOVAS TALÁLKOZÓ

11.12.2009.

A ló szemében a világ minden szépsége benne ragyog 2009. október 5-e. történelmi esemény Ludason.

2747_1.jpg

A Ludasi Helyi Közösség és az Ostorka egyesület megszervezte az első ludasi lovas találkozót a Budapesti Corvinus Zrt támogatásával!

A lovas találkozó célja, hogy a régió lovasai, lovat szerető közönsége egymásra találjon, vetélkedők, bemutatók keretében ismerkedjen egymással, és az érdeklődőket egyedülálló élménnyel ajándékozza meg. A találkozóval a lovas kultúrát szeretnék népszerűsíteni, illetve nem utolsó sorban Ludas települést egy újabb hagyományossá váló rendezvénnyel gazdagítani.

Az Ostorka Polgárok Egyesülete 2003-ban alakult azzal a céllal, hogy vajdasági mezőgazdasági hagyományok ápolását, a magyar lovas kultúra ezen a tájon elveszett emlékeit visszahozza, valamint a falusi turizmus fejlesztését felkarolja.

„Falun élni annyi, mint újra a természetben élni.”

A szabadságot, az igazi sebességet, a természet erejét igazán, csak egy vágtázó ló hátán érezhetjük.

Gyermekkoromban nagyapám gyakran magával vitt kocsikázni, főleg a termény-betakarítás idején. Ilyenkor egy madzaggal voltam az üléshez kötve, hogy le ne pottyanjak, ha a lovak megrettennek egy-egy mellettünk elhaladó berregő járműtől.

Így kikötözve a gyeplő egyik részét fogva, arról álmodoztam, hogy a fekete ereje teljében lévő Fecske hátán ülök és vágtázok.

Vágtázni még nem is, de szőrén megülhettem a lovat nagyapám felügyelete mellett, s előtte természetesen hasznos információkkal látott el. Többek között a következőkkel: „Nyugodtnak kell lenne, és állandóan beszélni kell a lóhoz.”

Jól van, gondoltam magamban, csak induljunk már. Felültem a ló hátára, és elindultunk a kötélen vezetett lóval, és nagyapámmal együtt a közeli szántóföldre. Az első két körnél minden rendben volt, míg a harmadiknál Fecske megbotlott, és én lecsúsztam a ló bal hátsó lábához, s közben a félelem, és kétségbeesés hangjait nem tudtam elfojtani, úgy éreztem végem, meghalok. S láss csodát, a ló mozdulatlanul állt, s várta, míg ismét lábra állok. Ekkor nagyapám arra kért, ne adjam fel, folytassam, mert ha most nem ülök vissza a ló hátára, többé soha nem fogom megtenni, és akkor ködbe vésznek álmaim.

Köszönöm nagyapa, mert így azóta már önállóan, minden segítség nélkül lovagolhattam, s érezhettem azt az érzést, amelyeket szavakba önteni nem lehet, azt érezni kell.

2009. október 5-e, vasárnap.

Ezen a napon gazdag program várta a ludasi vásártérre érkezőket. A kirakodóvásárt a bográcsfőző verseny gazdagította, s most először az Ostorka Polgárok Egyesülete úgy döntött a Ludasi Helyi Közösséggel lovas találkozót is szervez.

Jól döntöttem, mert olyan műsorprogramot készítettek, amely határon túl már naggyá nőtte magét, s hála Istennek a lovas táboroknak sikerült egészséges magvakat ültetni, s egy ilyen fejlődő tehetség a lovas íjászatban Kós Dezső, aki 1994-ben született, s ügyességét a ludasi közönség is megcsodálhatta, és ami nagyon szép példája történelmi múltnak megőrzésének a Szent Longinus hagyományőrző egyesület, akik középkori harci játékokat mutattak be.

A nap főszereplői a lovak voltak, volt fogathajtó verseny, lovas ügyességi játékok, ló és fogatszépségverseny, lovas íjászat, és a műsor végén a leglátványosabb játék szurkolói lehettünk, ez pedig a lovas póló volt, közben az ostorosok is bemutatkoztak, de időnként míg a lovak felkészültek lovasokkal együtt egy-egy megmérettetésre, a Ludasi Helyi Közösség szervezésében ügyességi játékokban mérhették össze erejüket, ügyeségüket a gyerekek és felnőttek egyaránt.

A kolbászevő versennyel kezdődött, majd volt sörivás és végül kötélhúzás is.

Kedves olvasó, Vajdaság egyik legősibb településének vásártere, amely egy Nemzetközleg védett tó mellet található „Ludasi tó”, megtelt élettel, volt itt minden mi szemnek szájnak ingere.

Gyermek és felnőtt egyaránt jól érezhette magát, és nem szabad, megfeledkezni arról, hogy egy olyan rendezvénnyel gazdagadott a falu fejlődésében, megmaradásában.

A falusi élet mindig is vonzotta a városi embert, aki szeretné újra építeni kapcsolatát a természettel, újra megismerni vagy megtanulni az, mai az ősei tudtak-ismertek.